Sex, Nyan and Timeout

 Újra fenn vagyok a levegőben, magasan szárnyalva gond és probléma fölött. Hogy miért mondom ezt? Mert, aminek kellett az összejött.

Sírhatnék, hogy elhagytak, hogy kevés a kreditem, hogy vért fogok izzadni és társai, de ezen ráérek akkor stresszelni, hogy ha már a kapuban kopogtatnak. Egyelőre nézzük minek örülünk. Ugye az már régebben kiderült, hogy sikerült munkába állnom, ráadásul a szívemnek az egyik legkedvesebb szakmában, igen informatika. Elkezdtem építgetni szerény, ám annál szebben ívelő karrieremet. Először ugye jött Ádám és Gyuri a két marketing mágus, vagy mondhatnám, hogy a szerver nélküli webes cég. Minden esetre imádni való társaság. Szívem minden jóságából, kaptak effektíve ajándékként egy IBM x3200-as fullosan belőtt és teljes ISP szerverként felkonfigurált gépet szigorúan linux alapokon. Aztán jött a vizsgaidőszak, sok ijedtséggel és izgalommal, de végül is maradhattam. Továbbra is Pécs büszke PTI hallgatója vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Továbbá elég későn, de még így is a kritikusnál jóval hamarabb kiderült, egy személyről, hogy a köszöntésem sem érdemli meg. Higgyétek el ez komolyan öröm, bár nagy bennem a csalódás, de inkább most, mint két nappal azután, hogy eljöttünk az oltártól. De az élet igazságos, csak néha azt érezzük, hogy csak mi szívunk, de ha mindannyian, egy nagy kupacba borogatnánk a problémáinkat, nagyon hamar visszanyúlna mindenki a sajátjáért. Aztán jött Atilla és Attila, akik rövid úton potenciált láttak bennem, így egy másfél órás beszélgetés után, már könnyékig benne voltam a VAM Design szervereiben. A munka izgalmassága, hogy eleddig lövésem se nagyon volt a Windows rendszerek mikéntjéről, de mint mindig most is rengeteget tanultam. Így két hét után már elég magabiztosan, nyúlkáltam .3-as szerveren.

Most majdnem minden szép, ami nem az meg elmúlik, ami meg igen arra vigyázunk és építgetjük.